Gyöngyöstől kerékpárúton Mátrafüredig, majd onnan egy kis laza erdei tekerést terveztem a
-úton.Párszáz méterre az útvonalamtól volt a Kozmáry Kilátó (GCKoKi), de nem volt kedvem lefordulni a tervezett útvonalról, így nem látogattam meg a ládát.
Beérve az erdőbe, ráfordulva a
-re rögtön egy kis meglepetés fogadott:Az út teljesen felázva, rajta krosszmotorok és lovak nyomai.
Gondoltam így kicsit érdekesebb lesz a tekerés, de innen már nem fordulok vissza, így nekivágtam csúszkálva a szappanszerű felszínen kerülgetve a patkó- és motornyomokat. Ezt nehezítették a fentről érkező mini-patakok, melyekben néhol még a váltó kanala is elsülyedt a sárban. Kis szenvedés után kiértem a dagonyából, de néhány száz méter után lejtő várt, kis sziklákkal és a köztük haladó újabb mini-patakkal. :)
Nem lesz itt gond, gondoltam, hiszen régebben rengeteget bringáztunk az erdőben ... Csak nem félterep gumikkal.
A bringán az ülést leengedtem, hogy ne gátolja a mozgást lefelé haladva, elindultam és talán ez volt az egész kör legjobb szakasza. Lassan haladtam lefelé a sziklák közti sárban, ahol lehetett kimásztam a vassal az avarra és néhány száz méteres ereszkedés után újra szárazon gurulhattam.
Balra már látszott is Gyöngyössolymos a távolban, de még nem itt kellett letérni, inkább továbbhajtottam.
Itt egy figyelmeztető tábla fogadott, de nekem ne erre kellett mennem.
Közben megnéztem az útba eső bányát is.
Tovább a
-ön, ami itt inkább felszántott mezőgazdasági útnak nézett ki és alaposan meg volt szórva üvegszilánkokkal. (Kicsit aggódtam is az abroncsok miatt. :)Ismét beérve az erdőbe újra mocsár valamint ugatás fogadott. Meg is láttam a gazdáját elég hamar: a fák közül egy méretes blöki közeledett felém és nem tűnt túl jó kedvűnek. Pár pillanat múlva megérkezett a gazdája is, aki közölte, hogy "Nem szereti a bicikliseket." Ennek ellenére a kutyi odajött, mikor közelebb ért már csóválta a farkát, megsimogattam és mindenki békésen indult újra az útjára. Én a dagonyán keresztül, a blöki és a gazdája pedig eltűntek az erdőben.
Az intermezzó miatt kicsit irányt tévesztettem és pár percig oda-vissza dagonyáztam, mire végül megtaláltam a helyes útirányt a
-n.
A keskeny ösvényen haladtam tovább a Gyöngyössolymosi pihi (GCGYS) felé.
Itt érdekes volt tekerni a korhadozó fakorlát mentén, de megállni itt sem volt kedvem. Elhaladva a láda mellett falépcső képe fogadott, amire még a találatom idejéről homályosan emlékeztem is, bringával viszont meglepett.
Na ez az ahol ma nem fogok legurulni, gondoltam és így is lett. Bringával erre még nem készültem fel, hiszen a lépcsőfokok nagy része nem is látszott a rájuk hullott avartól. Megsérülni nem akartam, úgyhogy maradt a gyaloglás. Egyszer tartottam a bringát, egyszer pedig én támaszkodtam rá.
Elgurulva a tó mellett és felkaptatva a túristaúton egy híd fogadott, de az nem volt az én súlyomhoz tervezve, így inkább átgurultam a gázlón.
Onnan nehezebb leesni, a víztől meg sosem féltem, tehát ez lett a megfelelő megoldás. A bringa alapos megmosása után a kisvasút sínei mellett haladt tovább az út egészen a következő gázlóig.
Az itteni átkelés ismét alapos bringamosással járt. Elhaladtam a Csák-kő (GCSAKO) mellett és már újra aszfalton keresztül robogtam Gyöngyössolymoson. Pár perc múlva, miután a kerekek a rajtuk összegyűlt sárból és vízből csinosan kirajzolták a gerincem vonalát, haza is értem.
A kevés megtett kilométer ellenére, a jó kondíció hiánya és a helytelen abroncsválasztás miatt elég kalandosra sikeredett ez a kis kiruccanás, de nagyon hiányzott már az erdei tekerészés. Gyakrabban kell ilyen helyre mennem. :)
