Végre újra eljött a hétvége és ismét terveztem egy "kis" kiruccanást. :)
Bár az időjósok szerint nem éppen a legjobb kilátásokkal számíthattam,
Azért bíztam az időjárás kegyességében :)
Már pénteken kinéztem egy útvonalat, ami egy kicsit az elmúlt időszak utáni kondíciófelmérést is megcélozta. A cél az Parádfürdő fölött lévő Ilona-völgyben lévő vízesés meglátogatása volt.
Mivel nem akartam sokat aszfalton, főútvonalon tekeregni, hiszen a hétvége a természetről kell, hogy szóljon, nem a 24-es főúton terveztem eljutni Parádfürdőre, hanem keresztül az erdőn, turistaútvonalon.
A táv célkítűzése 100 km fölött volt, régen gond nélkül mentek az ilyen túrák, kiderül, hogy mi maradt meg a régi formámból.
Útiterv
(Gyöngyös -> Mátrafüred -> Abasár -> Markaz -> Ilona-vízesés -> Parádfürdő -> Recsk -> Kishartyán-Kőpuszta -> Tarnaszentmária -> Verpelét -> Kisnána -> Domoszló -> Detk -> Halmajugra -> Abasár -> Gyöngyös)
A Gyöngyös-Mátrafüred szakasz általában benne van az útitervben (Mátra iránya miatt), de ezt az útvonalat most jártam be először ilyen formában.
A térképen nem figyeltem a szintkülönbségekre, mondvám, ha valahova felmegyek, onnan lefelé is kell majd jönni kb ugyanannyit. :)
Markazig nem is történt semmi különleges, de onnantól érdekesre fordult a dolog.
Először kis aggodalommal töltött el, hogy az út amin fel kellett jutnom a hegyre se nem asztfaltozott, se nem döngölt földút volt: zúzott kővel volt fedve, amik elég könnyen szétvághatják az abroncsot.
A falu fölött csodálatos kilátás nyílt elém a tóval, csak a Visontai erőmű rondított bele kicsit a tájképbe.
Egy idő után feltűnt, hogy még mindig felfelé mászok, de ahogy jobbra felnéztem tisztában voltam vele, hogy ez még egy darabig így is lesz... :)
Oda kellett feljutni
Az emelkedő (8km) lekűzdése után fújtam kicsit és elveztem a kilátást, ezért szeretem én a hegyeket és az erdőt...
A távolban szintén egy tó képe tárult elém.
És az út sejtetett még rám váró nehézségeket további pozitív szintkülönbség formájában.
Az erdészeti úton továbbhaladva csak a saját zihálásom és az erdő hangjai voltak velem, a telefonnak esélye sem volt megtörni a varázst, mert nehogy térerő, de még GPS-jel sem volt a környéken :)
Kicsit továbbhaladva az úton fura dolog keltette fel a figyelmem, valami csillogott a földön.
Kicsit jobban szemügyre véve kiderült, hogy egy marék használt csapágygolyót hagyott valaki az úton. valószínű, hogy valamelyik erdészeti járműből származtak, de mivel sem zsírosak, sem olajosak nem voltak szándékosan hagyták ott őket, nem kipotyogtak valamiből. Pláne nem ilyen szépen rendezett kupacban. :)
Közeledve az erdészeti út végéhez birkák hangja törte meg a csendet, de a fák takarásában nem voltak láthatóak. Így maradt a kilátás, de az mindenért kárpótolt.
Egy kis ízelítő:
Az erdészeti út elhagyása után már alig vártam, hogy végre erdei ösvényeken folytathassam az utat. Ez meg is történt pillanatokon belül, de nem egészen úgy ahogy arra számítottam.
Az ösvény lejtős volt, így végre a sok mászás után kicsit elengedtem magam és élveztem a sebességet. Egészen addig amíg észre nem vettem az ösvényt keresztező kidől fákat, ha később veszem őket észre esélyem sem lett volna megállni a nedves avaron félterep abroncsokkal.
Elhaladtam az Ilona patak egyik forrása mellett tovább a túra igazi célja felé. Közben szépen haladtam lefeé a patakkal párhuzamosan és megcsodáltam minden kimosást és fordulót.
Mindenhol utat tör magának a víz. :)
Már nem volt sok a vízesésig.
Kanyarog a kispatak a kidőlt fák alatt.
A bringát egy fához támasztva elindultam lefelé a vízesés irányába...
A vízesét alulról lefényképezni is lett volna kedvem, de mivel
1. a bringát nem hagyom őrizetlenül,
2. vissza is kellett volna mászni,
így maradt a fönti fotó és a párás levegő illatának élvezete.
Fentről.
Továbbgurulva pár perc pihenő és fél csomag Győri Édes elfogyasztása után újult erővel tekertem tovább, de meg is kellett állnom nemsokára, hiszen egy ilyen fasort csak le kell fényképezni. :)
A telefont elővéve láttam, hogy kb. 50 méterre tőlem egy geoláda (GCMAMA) várja megtalálóját... Ez még nem volt benne a kollekciómba, így megnéztem. A leírást elolvasva kiderült, hogy 3 pontból áll és a másik két pontja mellett is elhaladtam korábban. Visszafordulni nem akartam, így a kódok hiányábaan a lakatot sem tudtam kinyitni.
Innen már szinte csak gurulni kellett Parádfürdőig, ahol félórás pihenőt terveztem be.
Volt fagyi és ásványvíz is... Aki tud élni. :D
A feltöltődés után irány Recsk. Útközben úgy húzott el mellettem egy csapat országútis, hogy csak az utolsót láttam oldalról, a többieket hátulról, de nem zavart, a mai célt már elértem, így csak haza kellett érni.
Ezt megzavarta kicsit, hogy Recseken elkapott az eső, rendesen eláztam, de még hátra volt a táv fele. :)
Szerencsére csak egy zápor volt, így hamar újra száraz úton tekerhettem tovább.
Néhány felu elhagyása után ismét elém tárultak a visontai erőmű hűtőtornyai...
Innen már nem lehet olyan sok hátra, de mégis lett Domoszlóra érve a távolban esőfüggönyt láttam, de nem akartam másodszor is megázni, nem hiányzik a tüdőgyulladás, így felhívtam Kedvesem, hogy jöjjön értem és találkozzunk Detk-en. Így is lett, egyszerre értünk Detk-re, a bringát már esőben tettem be a kocsiba és irány Gyöngyös.
Nem sikerült végigmennem a tervezett távon, de mint kiderült lassan visszatér a régi formám, így kicsit fáradtan ugyan, de jókedvűen értünk haza. :)
Ez lett a Mátrai körből...
Aki szeretne egy jó kis túrát tenni ezen a csodállatos vidéken, annak ajánlom figyelmébe az útvonalat, Megéri az erőfeszítést! :)
-ön elég húzós emelkedők következtek és volt amikor nekem kellett vinni a bringát. Viszont a kilátás kárpótolt a folyamatos mászásért.
